A WALDORF PEDAGÓGIA

"Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki,

hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően

a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen."

- Rudolf Steiner

A Waldorf pedagógia szerint: 

Minden egyes gyerekben megnyilvánul a sokrétű emberi természet, melyet a nevelő tisztelettel tanulmányoz. A pedagógus a gyerek megnyilatkozásaiból "tudja meg", hogy mire van szüksége a gyereknek, s ezek nemcsak szóbeliek, hanem ugyancsak sokrétűek: ezek közé soroljuk például a test-meleget, az egészség-betegség jeleit, a lelki állapotok megnyilvánulásait s a tudati fejlődés megtapasztalható mozzanatait is.

Ez speciálisan kimunkált megfigyelést igényel, amely ítélet és előítélet-mentes. Nem engedi a szabadon feltörő kritikát; sőt nehézségeket leküzdő szeretetteljes együttélést vállal a gyerekkel, amelyben a gyermek emberi méltóságát megőrizheti. A Waldorf-óvodai nevelés a gyerekben működő természetes erőket támogatja, úgy hogy a gyerek szabadon tudja azokat alkalmazni, fejleszteni. Ez szeretetteljes, meleg légkört kíván, amely biztosítja a megfelelő fizikai és pszichés környezetet, s kizárja a zavaró és erőszakos befolyásokat.

A cselekvés, az érzés és a gondolkodás fejlődésében figyelmes, tapintatos vezetéssel segíti a nevelő, amely nem engedi a túlterhelést, hanem védi a gyerek saját érésének és kibontakozásának tempóját. Lehetőséget nyújt arra, hogy a gyerek saját útját a megfelelő módon találja meg, s ezen egyre önállóbban járjon.

Óvni kívánja a gyermek fejlődő belső világát, fokozatos érlelődését segíti elő: ott ajánl segítséget, ahol a gyerek éppen tart, és megvárja, hogy a gyerek önállóan találja meg a következő lépését.

Elvárások helyett érzelmi biztonságot, védettséget nyújt: a nevelő törekszik megérteni a gyerek világát, s tiszteli alakuló világképét.