Történeteink

Mihály-ünnepünk

Igazi megmérettetést adott nekünk az időjárás. Az eredeti elképzelést módosítva a jurtában tízóraiztunk és befejezték a papírsárkányaikat. Majd mind piros palásttal lobogva indultak vágtatva az útra, készen minden veszéllyel szembeszállni.A próba része volt az is, hogy mi felnőttek nem szóltunk egy szót sem az út során, csak énekeltünk, dúdoltunk, esetleg egy mozdulattal jeleztünk nekik ha szükséges volt. Az utolsó utcák sarkán megállítottam őket és egyesével mindenkinek bekötöttem a szemét, úgy vezettem át Ágotához, aki a "domb" bejáratánál várta őket Kendével, tarisznyával, találós kérdéssel. A többiek megvárták, amíg visszaérek és őket is átvezetem. Ünnepélyes hangulatban haladtunk a nagy füvek, cserjék közt. Először egy kiszáradt tó medrén keltünk át egy apró szigetre, ahol mindenki lelt egy-egy almát. Folytattuk utunkat (nem ettük meg az almát...), kidőlt fákon átmászva szűk ösvényen haladtunk. Egy vastagtörzsű fa alsóbb ágain egy kosarat vettünk észre, melyhez mindenki egymás után felmászott (segítség nélkül) és kivett egy fehér 'jóság'-követ.Ha kimerültek, a tarisznyájukban lévő kiscipóból merítettek erőt, de nagy lelkesedéssel jöttek végig. Az eső csak néha szemerkélt.Egy tisztáson megálltunk és külön-külön mindenkit bekísértem egy rövid úton, hagyva hogy maga találjon rá a koronájára, amit fejére helyeztem. Immár megkoronázva, büszkén tértek vissza társaikhoz. Ezután értünk a csúcspontra: a dombot megmászva, annak tetején egy kardot találtunk a földbe szúrva. Ezt kihúzva magunkkal vittük.
Hazafelé papírsárkányt eregetve (illetve pocsolyába húzva is -) mentünk. Ekkorra már mindenki kifáradt, de hősiesen tartották magukat.A jurtában kisebb ceremónia keretében lovaggá üttetett minden gyermek a karddal. Nagy türelemmel voltak itt egymás iránt és komoly áhítattal vettek részt benne. Itt került sor az alma félbevágására úgy, hogy a kis csillag jelenjen meg. Erről szólt a találós kérdés is.
A lovagi lakoma sárkányfaroktorta volt, illetve többnyire az almáikat is megették, miközben jóízűen beszélgettek az átéltekről. 

Biodinamikus preparátum-keverés gyerekekkel

Újszentivánon 6 kisgyermekkel kezdtünk a trágyakovász-keveréshez. Már az előkészítés minden mozzanata érdekfeszítő volt a gyerekek számára, érezni lehetett, hogy most valami különleges történik. Amikor elkezdtem keverni, odasereglettek, s figyelemmel kísérték. Egyszer-egyszer megkérdezték, hogy ez mi? És válaszommal "gyógyító szer a Földnek", úgy tűnt, tökéletesen megelégedtek. Természetesen rögtön szerették volna ők is kipróbálni, meg is tették. Azt hiszem, könnyebbre számítottak, hamar elfáradtak, de aztán vissza-visszajöttek még, a nagyobbak igyekeztek örvényt is létrehozni. Valaki mindig állt a vödör mellett.

Időközben megérkezett két iskolás lány is. Beléptek a térbe, azonnal felmérték a helyzetet: "ja, preparátumot kevertek?" És készséggel fel is váltottak a keverésben.

A szétszórásban mind igen lelkesen vettek részt, figyelve, hogy "mindenhova" jusson. A homokozóval kezdtük, s mikor onnan továbbálltunk, egy hároméves kisfiú még kért egy kis vödörnyi szert a maga homok-építményének belocsolásához. A fatörzsek permetezése bizonyult itt is a legnagyobb élménynek, de a kertben mindenhol találtak olyan növényt, amit számukra különösen fontos volt, hogy megöntözzenek. Kísértek végig engem nagy buzgalommal, s alig tudták abbahagyni akkor is, amikor már elfogyott a lé a vödörből. A szülők megjelenése itt is valamiféle leleplező bepillantásként ért bennünket.

Meglepetésemre napok múlva, s még hetekkel később is többször megjelent a gyerekek játékában a keverés - homokban vagy vízben, kitartóan végezve a műveletet.

Azóta többször is kevertünk preparátumokat gyerekekkel, s odaadásuk a folyamat iránt nem csökkent. A különböző szerek alkalmazása rájuk is különböző hatást gyakorol.