FARM-ALAPÚ NEVELÉS
"Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
Cselekedtem, és azt láttam: a kötelesség öröm."
Rabindranath Tagore


Napjainkban egyre több különleges figyelmet igénylő gyermek érkezik közénk. Mit jelent ez emberiség szinten? Milyen irányt mutatnak ők nekünk? Mire hívják fel figyelmünket?
Szükség van egy – Goethe szavaival élve - "teljes értékű környezet" létrehozására, ahol a gyermek szabadon tapasztalhatja meg a földi természet jellegét, érzékelheti különböző minőségeit - a felnőtt szelíd, határozott és szeretetteljes gondoskodásával körülvéve; ahol a világ jósága hatja át az ember értelmes cselekedeteit.
Új módon kell rátalálnunk a közösség értékére, s benne az egyének szerepére, hogy egységben tudjon együtt dolgozni a földműves, a kézműves mester, a házimunkát végző azért, "hogy a Föld és az ember megújító erőit megóvják, és ezáltal válhassanak a gyermekek nevelőivé." (Peter Gutenhöffer szavaival)
A nevelést megújítandó, szükségesnek látjuk azt összekapcsolni gyógyító művészeti, és mezőgazdasági tevékenységekkel, hogy megtaláljuk ember mivoltunkban a teljességet.
A gyermekekre gyakorolt hatásunkkal tudjuk alakítani a jövőt. Újfajta tudatossággal kell fordulnunk a földi életünk alapját jelentő természeti világ felé.
Változtatni kell hozzáállásunkon a legkisebbek felé, akik az új impulzusokat megnyilatkoztatják számunkra, s pedagógiánk ezért sohasem válhat egyfajta dogmává, mindig igazodnia kell az egyén és a jelen közösség igényeihez. A világ változik körülöttünk, s úgy szeretnénk nevelni, hogy a most növekvő emberek szívükben bátorsággal tudjanak majd az életben helytállni.
A farm-alapú nevelés Rudolf Steiner gyógyító nevelésről szóló gondolatait szeretné megvalósítani, elsődlegesen szem előtt tartva egyik fő mondanivalóját: "mindenfajta nevelés önnevelés": magunkon kell először változtatni, ha a világban változást szeretnénk látni, s gyermekeink előtt példaként állunk, akik az utánzás alapján tanulnak - a mi felelősségünk, hogy mit.
Rátermett emberekre van szüksége a jövőnek, önállóságra szeretnénk tanítani az új generáció gyermekeit. Egyre több információ árasztja el őket a rohanó társadalmi világból. A táplálékot, információkat, gondolatokat és mindenféle termékeket általában már készen kapják, így nem tudnak megtanulni gondolkodni, nem látják a dolgok megvalósulásának folyamatát.
A mindennapi élethez szükséges archaikus tevékenységek rendszeres végzése gyógyítóan hat, korunkban az oly kevéssé használt akarati erőket növeli.
A művészeti tevékenységek is hangsúlyosan jelennek meg pedagógiánkban, hogy eszközöket adjunk a gyermekeknek kifejezni magukat és belsőjükből formázni a külső világot.
Célunk egy együttműködő közösség létrehozása, ápolása, közös fejlődése; új szociális, gazdasági és jogi formák kikísérletezése.

